Gondoltam, írok pár gondolatot a célok létezésének, és azok definiálásának jelentőségéről, már csak azért is, mert ez egy fontos pontja a coaching folyamatnak is, meg úgy alapvetően az életünknek is egyik mozgatórugója, hogy vannak-e céljaink, no meg, hogy azok milyenek. Mondják a még tőlem is okosabb emberek, tapasztalt pszichomókusok – terapeuták – coach-ok, hogy jó dolog, ha vannak céljaink. Ritkán halnak meg azok az emberek, akiknek vannak céljaik – hangzott el tudományos írás órán Rózsa professzorúrtól.
… Hogy egy kis nyomatékot adjak a célképzés fontosságának, egy saját példával érzékeltetem a helyzetet.
Egyszer volt, hol nem volt, Szilvike beiratkozott coach képzésre. Talán nem meglepő módon, ennek a képzésnek a során számos, coaching szemléletű önismereti feladatot csináltunk. Az egyik ilyen feladat volt, hogy rajzoljuk egy, az ideális állapotot, ideális napot ábrázoló képet a saját életünk vonatkozásában. Talán még valami aláfestő zenét is kaptunk a feladat még jobb színvonalon való abszolválásához, meg ahhoz, hogy a kis kreatív jobb agyféltekénk is beinduljon. Jelentősége van mindennek olyan szempontból, hogy az emberi agy ugyebár elsődlegesen képekben gondolkozik. A Berne-i értelembe vett kreatív Gyermek-énünk bizony képekben fogalmazza meg, hogy mi az a cél, amiért tud lelkesedni. Egyébként a fejlődésünk során is először képekben gondolkozunk, és csak később társulnak a képekhez a szavak. (Külön csodálatos és mély téma, hogy hogyan is képes a gyerek megtanulni beszélni, mi is történik ilyenkor az agyában – de ez most nagyon messzire vinne az eredeti témámtól.)
Szóval, úgy a sokadik önismereti jellegű feladat után már nagyon nem gondoltam túl ezt a cél-állapot rajzot, vettem a kezembe a színes ceruzát, zsírkrétát, aztán csináltam, ami jött. Azokon a játszmákon már régen túljutottam, hogy ’óóó, de én nem tudok rajzolni. … nem, nem csak szépen nem megy, hanem kb. sehogy nem megy a rajzolás.’. Ez nem erről szól. Úgyhogy rajzoltam, kék színnel hullámzó tengert, sárgával fényesen ragyogó napot, homokos tengerpartot – én a tengerparton fekszem napágyon, pálmafát, virágot, madarakat az égre – mindezt pandémia idején: korlátozások, stb.. Még felrajzoltam egy ’pszí’ betűt (Ψ) a lapra, ami a pszichológusok jelképe (alapvetően ez egy life-coaching feladat volt, de azért a szakmaiságot-karrier témát nem bírom én kihagyni – aki ismert, tudja mire gondolok). … A rajzaim esztétikuma egyébként erősen konvergálnak a gyermek-rajzok színvonalához, ami azt is jelenti egyben, hogy kb. csak én tudom, mit rajzoltam, a ’mű élvezője’ aligha ismeri fel a formákat, alakokat. Így aztán, amikor megmutattuk egymásnak a csoportban az elkészült alkotásokat, az oktató megkérdezte a rajzom kapcsán: „Az ott mi? Talán az Isten ostora?” – és a pszí-mre mutatott. Felnevettem. „Az is lehet” – mondtam – „de én ezt egy pszí jelnek szántam, ami számomra a pszichológus szakmát jelképezi”.
Amikor ez a rajz készült, még nem gondoltam volna, hogy idén szeptemberben Görögországban, Krétán fogok nyaralni, ahol gyönyörűen süt a nap, hullámzik a tenger, csodásak a pálmafák, és én azon gondolkozom, hogy ezeket a fránya görög betűket (a pszít, kszít, a szigmát, mint régi jó ’barátokat’; meg a többit alfától omegáig) hogy a francba tudnám én beírni a telefonomon a google maps-ba vagy a google transzlatorba, végszükség estén?!… Khm. A problémám egyébként gyorsan megoldódott, figyelembe véve, hogy a nyaralásom harmadik napján tönkrement a telefonom.
De, szavam nem lehet, hiszen tulajdonképpen (szinte) maradéktalanul megvalósult mindaz, amit az ideális napom kapcsán akkor ott megjelenítettem képekben – még az Isten ostora is, görög ABC formájában … holott szinte elképzelhetetlennek tűnt ez akkor, figyelembe véve az akkori körülményeimet.
Viccet félre téve: valóban fontos, hogy legyenek céljaink. És az is fontos, hogy ezeket a célokat megfelelően határozzuk meg, és ezáltal adjunk egy lehetőséget a megvalósulásuknak – ehhez számos irányelv segíthet. Fontos az is, hogy időről időre felülbíráljuk, aktualizáljuk, ránézzünk, hogy még mindig arra vágyunk-e, vagy már változott valami, alakult-e a kép. (’Isten ostorát’ most például már lehet, hogy egy csodálatos, arany-színű, fényes útként ábrázolnám, amit csillagok és gyümölcsök szegélyeznek).
A célok meghatározása kapcsán fontos figyelembe venni, hogy a gyermeki agy képekben gondolkozik, tehát, arra vágyunk igazán, amit el tudunk képzelni képekben. Ezért szoktam ügyfeleimet arra motiválni, hogy szánjanak rá egy kis időt-energiát, hogy valamilyen módon képekben is megfogalmazzák a céljaikat, vágyaikat.
Mindemellett persze fontos, hogy a tudatos, racionális bal agyféltekénket is tájékoztassuk az eseményekről – ezért érdemes szavakkal is megfogalmazni a célokat. Persze, ezt sem mindegy, hogy hogyan csináljuk. Jelen idejű, pozitív, kijelentő mondatokban érdemes. Az én célom esetében pl.: Pálmafás, napsütéses tengerparton süttetem a hasam. Élvezem az életet. Pihenek.
Ugyancsak hasznos eszköz a céljaink megfogalmazásakor a SMART modell, ami rávilágít, hogy tök jó, ha a céljaink konkrétak, mérhetők, elérhetőek, jelentőségteljesek és időhöz kötöttek (interneten elérhető a modell részletes bemutatása, én ettől most eltekintek).
November van. Lassan közeledik az év vége, és ezzel az új év. Úgy érzem, itt az ideje újabb cél-rajzot készítenem, hogy a jövő évem is legalább annyira tartalmasan teljen, mint az elmúlt időszak.
Te mit rajzolnál arra a képre, ami a saját, ideális napodat, ideális állapotodat ábrázolná a jövőd vonatkozásában? És mi lenne az első lépés, amit megtehetnél annak érdekében, hogy ez valóra váljon?